Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 A digigépek belsô felépítése
 
 
Minden fotós szakkönyv foglalkozik a fényképezôgép belsô felépítésével, ami már önmagában is szükségessé teszi a digitális fényképezôgép belsejének megismerését. A helyzet azonban az, hogy a digitális fényképezôgép a filmet és a fotólabort is tartalmazza egy egységben, így az egyes gépek minôségi különbségét már nemcsak a márkanév határozza meg, hanem a gyártó cég képfeldolgozásban szerzett tapasztalatai is.

Az alapvetô különbségek
A hagyományos fényképezôgépbe más gyártó filmje kerül, más cégnél hívatjuk elô képeinket és elôfordul, hogy idegen gyártó objektívjét helyezzük gépünkre. Emiatt szabadon választhatunk, hogy mennyire jó objektívet, filmet használunk, és profi laborba kerül-e a leexponált filmtekercs. Egyértelmû, hogy az olcsó objektív, olcsó film, filléres labor hármas a legrosszabb képminôséget adja, míg a profi objektív, profi film, profi labor hármas jelentôsen jobb képminôséget kínál. Mi a helyzet azonban a digitális fényképezôgéppel? Az, hogy eme triót egy egység formájában a kezünkben tartjuk. Pillantsunk csak a blokkvázlatra, és képzeljük el mi történik, ha akár csak az egyik láncszem gyenge: a képminôség ugrásszerûen romlik! Ezért triplán igaz a digitális gépeknél a mondás: olcsó húsnak híg a leve...

Az átmeneti tárig
A fény az objektíven áthaladva a CCD-re vetül. A hagyományos fotóhoz képest érezhetôen jobb minôségû képet azonban nem lehet egyszerûen elérni: a CCD a lencsehibák egy részére érzékenyebb, mint a film, és sokkal nagyobb felbontóképességet követel az objektívtôl. A borotvaéles és színszórástól mentes rajzot tehát kérlelhetetlenül megköveteli. A legalább fél évszázados lencsegyártási tapasztalat, az aszférikus felületek és az UD lencsék tehát igen fontosak a digitális fényképezésben. A CCD-re vetült kép analóg elektronikus jellé alakul, ugyanis a CCD vagy CMOS szenzor analóg alkatrész! Sajnos nagyon pici jelet szolgáltat, ezért egy analóg erôsítôvel a jelet fel kell erôsíteni. Majd ezután következik a digitalizálás mûvelete, majd végül a CCD zajának elektronikus szûrését végzi el egy áramkör, illetve az egyes képpontok (pixelek) kalibrálófaktorának számbavétele után alakul ki a még nyers elektronikus kép, mely egy átmeneti tárba kerül. Sok áramkör dolgozik tehát együtt, és ezeknek sem a minôsége, sem a sebessége nem lényegtelen az elkészült kép minôsége és a fényképezôgép használhatósága szempontjából.

A professzionális gép
Az alapfilozófia szerint a profi fotósnak nem gond a megfelelô mennyiségû memóriakártya megléte, és képeivel az expozíció után is foglalkozik, mintegy „laborálja” azokat. Emiatt nem feltétlen szükséges szabványos JPEG képet készítenie a kamerájának, a JPEG kép ugyanis utólag már nem laborálható, csak kismértékben módosítható. Ezért az elôbbiekben elkészült nyers képet írja a profi gép a memóriakártyára, és az utólagos laborálási mûveleteket, pl. expozíciókorrekció, fehéregyensúlykorrekció, képvágás, élesítés és demosaiking (ld. késôbb) a személyi számítógép végzi el. Ennek az is elônye, hogy a gép a számítógéprôl távvezérelhetô, másrészt az egyre újabb képek egyre szebben dolgoznak, így a régi fotó minôsége is egyre javulhat a programozók lelkesedésének függvényében.

Az amatôrgép
Az amatôrök nem szívesen pepecselnek a számítógép elôtt néhány száz db képpel. Számukra az a fontos, hogy az utólagos képfeldolgozási mûveletek alól a lehetô legnagyobb mértékben fel legyenek mentve. Ez óriási feladatot ró a digitális gép képfeldolgozó algoritmusaira, ugyanis automatikusan kiváló eredményt kell produkálniuk a lehetô legkülönfélébb szituációkban. Gondoljunk csak egy napsütötte tájképre, egy éjszakai felvételre, egy virágsziromra és egy portréra. Igen nagy intelligenciát várunk tehát el kis gépünktôl. Azért is fontos a jó képfeldolgozás, mert így azonnal nyomtathatunk hordozható Canon nyomtatónkra képeket, vagy a digitális fotólaborban azonnal leadhatjuk fotóinkat nagyításra. Nem árt tehát minôségi fényképezôgépet venni. A sokat emlegetett képfeldolgozás pedig a következô részfunkciókból áll:
-A színvak CCD-t ún. mozaikszûrô borítja, mely egy pixelre csak egyfajta fényt enged a vörös, zöld, kék alapszínek közül. Emiatt minden pixelre ki kell „átlagolni” a hiányzó másik két színértéket. Ez a mûvelet a demosaiking.
-Ezután a fehéregyensúly (WB) korrekció következik.
-A színszûrés és fényesség beállítása a következô lépés, majd
-a színezet-eltolódás és a színtelítettség fínom utánállítása történik meg.
-Ezután az élesítést végzi el a gép és a JPEG tömörítés után a memóriakártyára kerül felvételünk.
Elég impozáns és igen számításigényes elektronikai szempontból ez a felsorolás. Ráadásul mindennek a másodperc törtrésze alatt meg kell történie!

Példaként a Canon DIGIC chip
Minden számítástechnikus tudja, hogy a szoftveres megközelítés 100x-10.000x lassabb, mint a tisztán hardveres megoldás. Ez azt jelenti, hogy sokkal gyorsabb egy célszámítógép, melyet adott célra fejlesztenek ki, mint egy általános célú komputer, amit egy programozók által kreált program készít fel a célfeladatra. Sajnos a célszámítógépek kifejlesztése mindig nagyon drága, bár vitathatatlan sebességi elônyük van. A Sony és a HP után Canon is ezt az utat választotta. Így születhetett meg a DIGIC céláramkör, mely a blokkvázlaton pirosra színezett feladatokat egymagában képes elvégezni, mégpedig ezredannyi idô alatt, mint a versenytárs digitális gépek áramkörei. Számunkra mindez sok más elônnyel is jár. Mivel egyetlen chipet kell alkalmazni, a gép mérete csökkenhet. A nagy számítási sebesség miatt a chip csak igen rövid ideig dolgozik, ezért a gép nagyon keveset fogyaszt. Újdonság, hogy ezen felül a Canon fejlesztômérnökei még az expozícióvezérlést is a chipre integrálták, így a Canon digigépek reakcióideje is csökkent, valamint a fénymérés adatait a késôbbi képfeldolgozásban is hasznosítani lehetett:
-A távolságmérés adatai alapján a DIGIC chip tudja, hogy mely képterületek képviselik az elôteret, melyek a hátteret. Színszûréskor és a kép fényességének beállításakor ezek az adatok segítenek abban, hogy az elôtér és háttér fényessége kiegyensúlyozottabb legyen.
-Érzékeli a gép az álló és fekvô képeket, így pl. a kék ég, vagy a füves elôtér könnyen megállapítható, azaz a színszûrést egyes színek túlsúlya nem zavarja meg.
-A teljes képterületre kiterjedô fehéregyensúly-automatika lehetôvé teszi, hogy a gép az egyes képterületeket különbözô fehéregyensúly-korrekcióval kezelje, ezáltal képeink kevert fényben is kiegyensúlyozottabbak lesznek. Másfelôl olyan nagy számú mérést végez el a DIGIC chip, hogy azt is kitalálja, milyen világítású „atmoszférában” fényképezünk. Ezáltal a jellemzô elszínezôdéseket képes felismerni és nem teljesen kiszûrni: a gyertyafényes képek sárgás színezete, vagy a diszkólámpák színes fényei így látásunknak megfelelôen jelennek meg a kész képen.